csütörtök

Elfolyó ég (szöveg) / Flow away sky (text)


Elfolyó ég
Meglopom a sötétet. Bontom a haját. Ezerfelé hullik a megnyugvás. Már nem félek éjszaka. Nem fogom össze a szavakat. Beléjük fúrom az ujjam, mintha tenger lenne. Az égben úsznak a sárga halak. Nem jutunk a partra, nincs kikötője. Kéne egy hajó, aminek nem kell víz. Kéne. Mint a tejben a gríz. Köt a mellkasom. Minden seb kinő, szedem a gondjaim. Kötögetlek. Lesz hajad és hosszú álmod. Minden öltés egy álarc, kihagyom az igazságot. Úsztatlak a vállamon. Több előre, mint hátra. Üres árnyak a víztükrön. Se arcom, se karom. Ha ellopsz, kimerül a fényem. Ha néma leszel, megreped a szám. Minden kabátban van varrás. Fekete bársony, a folyó nyála. Kishajó a papírlapból, kiáltás a párnába. Ujjaid közt a szál, finom erek a földben. A víz áttör a réseimen. A tárgyak nekiindulnak. Keresnek még. Olyan sötét a mennyország, mint a megégett kenyér. Illat-lakat. Valamiért vagy. Se fent már, se lent. Ott is, és itt is a múlt. Ki nem öntött poháron a folt. Lopok. Kotrok belül, kaparok kívül. A holtág mintha markolná a fejem. Ütközöm, süllyedek. Sötét testemre kötöm a kopott életem. Hegek a folyószélen. Visz az ár. Kéne egy hajó. Kellenél, mint a vászon a vitorlába. Nyomok a köröm alatt. Majd a csap. Majd a víz. Lopom a kifolyó csillagokból a színt. Csurog a narancssárga, reggel a tó tükrében. Hófehér mosdótál, szemcsés ígéretek a nyelven. Estig úszom az idővel. Húz a karja. Bőrig mosott bánat. Akváriumban a pára. Az ég úszik, léket kap a mája. Csurog a vérvörös bor. Nézlek a poháron. Átrajzol az üveg, elold a kötél. Elúszol a széllel. Messze visz. A semmiért.

Flow away sky
I am stealing from the dark. Let her hair down. Relief effuses towards thousand directions. I don’t fear the night anymore. Don’t hold the words together. I dig my finger into them, as if they were the sea. Yellow fishes swim in the sky. We cannot reach the shore, there is no harbour. I need a boat, which doesn’t need water. I do. Like semolina in milk. My chest is solidifying. Each gash erupts, I pick my troubles. I am knitting you. You’ll have hair and long dreams. Every pin is a mask, I leave out the truth. I am floating you on my shoulder. More forward than backward. There are empty shadows on the mirror of the water. I have no face, no arms. If you steal me, my light will fade. If you’ll be dumb, my mouth will crack. Each coat has seams. Black velvet, saliva of the river. Little ship made of paper, a scream into the pillow. Thread between your fingers, capillary veins in the ground. The water is breaking through my gaps. Objects put forth. Still looking for you. Heaven is as dark as burnt bread. Scent-lock. For some reason, you are. Neither above, nor below. Just the past, there and here, too. The blur on an unspilled glass. I am stealing. Digging inside, fumbling outside. As if the dead channel was grabbing my head. I’m colliding, sinking. I tie my worn life onto my dark body. Scars on the riverside. I’m drifting in the flood. I needed a boat. I need you like the sail needs canvas. Marks under the nails. The tap will. The water will. I’m stealing the colour from the leaking stars. The orange is trickling, morning in the mirror of the lake. Snow-white washbowl, grainy promises on the tongue. I am floating with the time till night. Its arm is dragging me. Soaking washed grief. Blur in the aquarium. The sky is swimming, its liver’s sprung a leak. Blood-red wine is dribbling. I’m looking at you on the cup. You are outlined against the glass, the rope is unloosing. You’re swimming away with the wind. It’s taking you far away. For nothing.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése